Kim "Jones" naplója - Az életről, az életből

Kevés jobb dolog… Spirit 5. rész

A boldogságot igazán nem kell túldimenzionálni, hisz a nagy örömök jók, de a sok kis egyszerű, boldog pillanat végül a boldogság állapotát adja.

Kevés jobb dolgot tudok a világon, mint például egy függőágyat két szép fa lombkoronája alatt – vagy mint a Mauri masszázs.

A függőágyről nekem is a trópusok idilli partjain hesszelő lomha pálmafák jelennek meg lelki szemeim előtt, amint könnyed függőhídként kapcsolja őket össze és olyan szép látványt nyújt, hogy már-már inkább csak nézném, mintsem belefeküdjek. Áh, csak túlzok, persze, hogy beleengedném magamat, s úgy intézném, hogy minden órában legyen a kezemben egy coconut szívószállal. Az én mennyországomban ugyanis kókuszvíz folyik az egyik csapból.

  

De…. rájöttem, hogy sem trópusok, sem pedig Csendtábor nem kell ahhoz, hogy bármikor belecsobbanjak itthon is abba az élménybe, amit egy függőágy nyújt.

Szóval a ház közös képviselője és karbantartója segítségével a kertben, melyet senki sem használ, felszereltük a függőágyamat – s lőn boldogság!

Imádom, mikor alkonyodik, s a falevelek fekete színű mintázatot öltenek, míg az égbolt fehéres színű a háttérben, holott már esteledik. Először azon a novemberi napon tűntek fel nekem a fák rajzolta minták a közelgő est fényében, mikor Amandával, újdonsült angol hostmother-mel autókáztunk hazafelé Neverlandbe.

S imádom nyáron a tücskök és kabócák zenebonáját, mélyen megnyugtat.

Szóval tettem egy jót magammal, s az üdülés vagy csendtábor feelingjét élhetem át egy társasház kertjében, mely legalább kissé távolabb esik a forgalmas út zajától. Valamint rájöttem, hogy ha lemegyek chillezni, tényleg pihenek, míg a lakásban ötpercenként ugrálok fel valamiért, mint akinek paprikás a segge. Nincs olyan, hogy ne tudnék valamit csinálni, így ki kell trükközzem magamat, ha pihenni szeretnék. Higgyétek el, a függőágy boldogság!

És aztán itt van a ma délutáni élményem, mely rendkívül spontán jött – ahogy pár hete szinte minden az életemben. Végre újra a hullámon lovagolok, s nem beléjük csavarodva kapkodok levegő után, mint egy hangya, ki épp menekül a yogamatracomon, melyet csavarok fel.

Három hete volt életem első élménye a mauri masszázzsal Szombathelyen, és mára nem terveztem munka utáni programot, magammal akartam foglalkozni. Kaptam egy budapesti kontaktot egy profi mauri masszőrlányhoz.

Nem tudtam semmit erről a masszázsfajtáról, csak hogy a polinéz világból ered, ősi, mély szintekre hat, hullámzó mozdulatokkal kezel, s hogy meztelenül van a páciens. Persze törölközővel fedve az ölét. Ma már a jelentését is megtudtam: „korlátok nélkül“, vagyis hogy semmi sem gátol az életöröm megélésében.

Már az első alkalom megérdemelt volna egy írást részemről, de ez a mai még attól sem tart vissza, hogy már éjjeli fél kettő van. Ez a nap is hosszú, az éjszaka pedig rövid. Ez a nyár, majd télen szundizok többet.

Továbbra sem olvastam utána a maurinak, de magamtól így jellemezném: A lélek masszázsa, az érintés művészete.

Ha minden ember a földön hetente egyszer részesülne egy ilyenben, nem lenne sehol háború, öldöklés, kínzás. Nem lenne talán rossz, még a dualitásban sem. Nem hiába vonzódok erősen a polinéz világhoz. Olyan spiritusz van ott jelen, a természetben, mely merően más az itteninél. Ezt tökéletesen közvetíti a mauri masszázs. A zene is mintegy hipnotikus nyugalomba ringat. Tudom, hogy még az anyaméhben sem éreztem magamat ilyen jól. Másfél óra „áramlás“, másfél óra átszellemülés, másfél óra befogadás. Ez a masszázs az Alapokat érinti, s közben lehull a máz az emberről. Ledönti a falakat, s megérinti a szívet.

Igen-igen, hallom magamat. A látszat ellenére nem szálltam el, azóta már készítettem egy áfonyás sajttortát, telefonáltam a barátnőmmel, tök józanul írok. Ezt tapasztaltam. Aki nem hiszi, járjon utána… Emberek, kik még nem foglalkoztak magukkal, sokkolhatja őket. A Kezelők olyan szeretet és elfogadás átadására képesek, mely maga a nagybetűs Szolgálat. Másfél órán keresztül a lelkemet simogatják. Még két könnycsepp is legördült szemem sarkából, hisz az ilyen nagyon is ritka élmény. Más az, amikor a párunk simogatja testünket-lelkünket, mert ott van kötés és van szexualitás. Ez viszont tiszta, és a Kezelő odaadása teljes mértékben önzetlen. S bár nem szeretem a spiriközhelyeket és elcsépelt frázisokat – viszont lekottázni nem tudom -, így muszáj ezeket használnom; de finoman nyitja a szívet és harmonizálja az egész test és az azon kívüli részek energetikáját. Egyfajta teljes el- és megengedést érzek, s végre nem negatív dolgok utóhatásaként, hanem egy ilyen felemelő folyamat közben. Viszont ha valaki nem tud rá megnyílni, igencsak rossz élmény válhat belőle, ezt is hozzá kell tegyem. De ha engeded, a gátakat ilyen lágyan soha senki nem fogja elillantani belőled. Kedvenc Okosom szokta mondani, hogy nem érti, az emberek miért a szenvedésen keresztüli fejlődést választják, mikor pedig örömteli úton is lehetne. A mauri egy ilyen. A gátakat, falakat nem áttöri, hanem olyan finoman oszlatja el, mint mikor a türkízszínű tenger lágy hullámjai nyaldossák az óriáspálmákat – melyek közt függőágyam himbálózik. S benne én.

From Kimy with Love

P.S.: A függőágy kortalan 😉

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!